Értekezés a zsidóságról.

A zsidó történelem. Kik azok a zsidók?

Pontosabban: gondolatok a zsidóság történelme kapcsán.

Ez a vakítfed társaság (vakitfed google oldalak) véleménye: minden véleményt le lehet írni, közzé lehet tenni (a szóbeli közlést nem tudják megakadályozni), ha azon vélemény, nem rosszindulatú, nem bizonyíthatóan gyalázkodó. Mi jóindulatúak vagyunk, és a direkt gyalázódást is megpróbáljuk kerülni. Természetesen sokak nem értenek egyet a véleményünkkel, mások pedig kifejezetten károsnak, hamisnak, netán gyalázkodónak tarthatják. De ezt bizonyítani kell, bizonyítás hiányában az ellenérvelés, a kritika áll rendelkezésükre. Nem tagadjuk, mi az átlagos, átlagműveltségű kívülálló szemszögéből nézzük a zsidóság történelmét, sorsát. Talán ilyen véleményre is szükség van. Ha konkrétan bizonyítják, miben tévedtünk, akkor elfogadjuk a „bennfentesek” ezen kritikáját: hát ezek minek beszélnek bele, semmit sem tudnak. 

 De mi is az, a zsidó kérdés?

A világon, de kiváltképpen, Európában és az arab térségben, és Magyarországon biztosan az emberek általában azt gondolják, hogy a népek közül a zsidó nép volt, van a legnagyobb hatással a világ és főleg Európa sorsára. És azt gondolják, hogy ez a hatás összességében, negatív. Egyszerűbben a zsidó kérdés, a viszonylag elterjedt és nagyfokú antiszemitizmus problémája.

Szerintünk azon talán nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy a népek közül a zsidó népnek nagy szerepe volt, van a világtörténelemben. Azt azonban hozzátesszük: a világ sorsát elsősorban az országok vezetései (minden vezetés) határozzák meg, nem egyforma felelősséggel. Utána az emberek, minden ember, nem egyforma, de osztott felelősséggel. Az egyes vezetők, ill. az egyes népek hatása ehhez képest csekély.

A második feltevésbe (a zsidóság összesített szerepes inkább negatív) nem foglalunk egyértelműen állást. Azonban egyfajta állásfoglalásnak tekinthető, hogy ezen feltevésre nem vágjuk rá: ez ostobaság. Inkább azt mondjuk: gondolkozzunk el ezen elfogulatlanul és alaposan.

Az elfogult érzelmi alapon a zsidókat gyűlölő, vagy éppen imádó emberek számára ezen gondolatok semmit sem érnek. Ők mindenképpen, úgy válogatják ki, és rakják össze a tényeket és a megkérdőjelezhető tényeket, hogy a maguk igazsága jöjjön ki. Azaz: a zsidóság egy borzalmas nép, vagy ha nem is borzalmas, de mindenképpen betegség-góc az emberiség szervezetében. Vagy, a zsidóság felsőbbrendű nép.

Az írás azoknak szól, akik elfogulatlanok, de nem tudják hová tenni a zsidóságot, a zsidó kérdést.

Szerintünk nincsenek felsőbbrendű, kiváló, ill. aljas, alávaló népek, a népek sok vetületben különböznek egymástól, de ezen különbségek, viszonylag csekélyek. Kiváltképp, ostobaság bármely népről jellembeli minőséget megállapítani. Az egyének közötti különbségek ennél sokkal nagyobbak, függetlenül, hogy mely népbe tartoznak. A népek sorsa, mely specifikus irányokból, véletlenekből is áll, hozza létre a nagyobb, nem a nép jelleméből eredő, történelmi, sorsbeli különbségeket.

A zsidóságot mi nem tartjuk szerencsétlen üldözött népnek sem, de világuralomra törő leigázó népnek sem. A legtöbb zsidó emberről, ha nem tudnánk, és magáról sem tudná, hogy zsidó, meg sem lehetne mondani, ő zsidó. Átalagos, jó és rossz emberekből áll, akár a többi nép.

Kik azok a zsidók?

Ezt egy fokkal nehezebb megmondani, mint ezeket: kik azok magyarok, kik a németek, kik az oroszok, stb., bár ezeket sem könnyű megmondani. A zsidóság még az átlagosnál bonyolultabb történelme miatt nehezebb megmondani.

De már ideje lenne, hogy a világ elfelejtse, a származási, genetikai kiindulásokat, mert ezek zavaros zsákutcába vezetnek.

Ideje lenne leszámolni azon tudománytalan zagyvasággal, hogy vannak népi gének (még ha lennének ilyen tiszta gének, de nincsenek) melyek meghatározzák a jellemet. A jellem ezerszer árnyaltabb, bonyolultabb, mint a külalak. A jellemet az egyéni, szülői gének (nem népi gének) talán befolyásolják, de sokkal inkább meghatározza a neveltetés. Családi, rendszerbeli, iskolai, kulturális vallási, stb. oktatás, nevelés, szellemi környezet.

A történelem során sok idétlen gondolat született arról, hogy mi a nép (etnikum), kik alkotnak népet. (A „nép” szónak van egy másik jelentése, úgy, mint népréteg, lakosság.) Az egyik az említett genetikai vonal volt. Egy másik idétlenség, a szüleik vallása (ráadásul egy szülőt vettek alapul) alapján való meghatározás. Ez dupla ostobaság, egyfelől, lehet, hogy a szülők bizonyos vallást, kultúrát, szokásrendszert követnek, de mi köze van ennek a gyerekhez, ha az nem követi, netán éppen ellenszenvet is érezhet ezen vallás iránt. Másfelől, már a szülőket is így sorolták be, tehát lehet, hogy már a szülő sem követte azt a vallást, kultúrát.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson eme definícióig:

Valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.

Elméletileg függetlenül attól, hogy mely országban élnek, de gyakorlatilag nyilván nem lehet ettől függetlenedni.

És persze eme meghatározás alapján a népbe tartozás, szinte független az ősi génektől.  

A következőkben tehát ezen írásban a „zsidósághoz”, ezen definíció alapján meghatározott emberek taroznak.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson oda, hogy az egyes embert ítéli meg, kizárólag hasznos, vagy ártó cselekvései alapján és más szempontokat (nép, kultúra, vallás, származás) harmadlagosnak tekint.

De a következő felosztás sem hagyható ki:

Kettős néptudatú emberek, közösségek. Ők vannak a legkevesebben, viszont a zsidóságban viszonylag sokan vannak. Ők szinte egyformán szeretnek két népet, szinte egyformán élnek két nép kultúrája vallása szerint. Az egyik nép, rendszerint azon ország melyben élnek, a másik melyben ők vagy a szüleik korábban éltek. (Nem véletlenül hagytam ki a „származás” szót, mert az már genetikai vonatkozásokat vet fel.) Nehéz ügy a kettős néptudat, ezért ritka. Mivel ritka talán nem is kell azon elgondolkodni, hogy az ilyen emberek pl. zsidónak nevezhetők. De ezen el lehet vitatkozni.

A zsidóság körében, viszont a külső nyomás miatt vannak ezen emberek többen. Vagyis egy másik néphez gyengén kötődő embert zsidónak tartanak, szinte rákényszerítik, hogy zsidó legyen, mire az illető eljut a kettős néptudatig.

Egy másik néphez gyengén, negyedesen kötődő emberek, közösségek. Ők egyértelműen egy néphez tartoznak, de van egy másodlagos nép, kultúra, vallás, melyhez valamely oknál fogva viszonylag gyengébben kötődnek. Tehát az ilyen emberek beolvadtak valamely népbe, ők teljesen beolvadt emberek közé tartoznak.

És az egyértelműen beolvadt emberek, akiknél szinte fel sem merül egy másik néptudat, egy másik kötődés.

A zsidóság az átlagnál nehezebben beolvadó (asszimilálódó, integrálódó)  nép, ennek ellenére a zsidóság döntő többsége, legalább 90%-a a történelem során beolvadt más népekbe.

Sok más nép viszont teljesen beolvadt, ezért mondható, hogy a zsidóság több belső és külső ok miatt az átlagnál nehezebben olvadt be. Ez részben a zsidóságból eredt, részben abból, hogy kevésbé fogadták be a zsidóságot.

Ugyanakkor az, hogy zsidóság egy része megmaradt önálló népnek, a 90%-a pedig beolvadt látszat-zsidó, egy olyan körülmény, amely alkalmassá teszi a zsidó kérdés felnagyítását. Ugyanis a népek vagy teljesen beolvadtak, vagy ha fennmaradtak, akkor sokkal kisebb a részben kötődők aránya.

1. A zsidó nép, mint nem beolvadó zsidóság, és a beolvadó zsidóság történelme, bár nyilván összefügg, de két különböző történet és problémakör.
2. Az elkülönítés és a beolvasztás problémája, a kisebbségi, a nemzetiségi politika problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.
3. A rasszizmus, ill. a túlzott nacionalizmus problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.
4. A nagytöke, a pénzügyi és bankrendszer problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai.

Kérdés, hogy a felsoroltakkal  a zsidóság történelme kapcsán szükséges-e foglalkozni?  De, ha ezekkel foglalkozunk is, tudni kell, hogy ezek általános társadalmi problémák és nem zsidó problémák.

Pl. nem minden zsidó bankár, és nem minden bankár zsidó.

Kicsit árnyaltabban: a zsidók többsége nem bankár, a bankárok többsége nem zsidó.

De ha egy népben csak egy kivétel is van, akkor azon népet már nem lehet egy jelzővel, jellemzővel illetni. Pontosabban a népek megítélésének megvannak maga szabályai, de erről később lesz szó. 

Viszont Izrael állam jelen problémája zsidó probléma, mert az ott élők a definíció szerint is zsidók. 

Visszatérve: kik a zsidók. Akik büszkén vallják a zsidóságukat, használni akarnak a zsidóságnak, és akik emellett leginkább a zsidó vallásban hisznek, zsidó szokások szerint élnek, ill. beszélik a zsidó nyelvet, héber jiddis, stb.

Újra megjegyezendő: a zsidó kérdést erősen összezagyválja, és hamissá teszi, hogy a beolvadt zsidóság problémáját (mert közvélemény őket zsidónak tartja), nem külön problémaként kezelik. Nem azok a zsidók kiket a közvélemény zsidónak tart, hanem azok, akik magukat zsidónak tartják. Hiába lenne valaki genetikailag teljesen zsidó, (egyébként nincs ilyen), ha magát nem tartja zsidónak, ha történetesen attól sem riad vissza, hogy utálja és ártson a zsidóknak.

Amikor zsidókról gondolkodunk, akkor nem árt más kisebbségben élő, gyakran üldözött népekre is gondolni, pl. a határon túli magyarságra.

Hogyan nevezhetők eme beolvadt zsidók, kiknek van valami gyenge zsidó kötödése, de összességében nem zsidók.  A legtalálóbb egyszerű elnevezés szerintünk a „látszat-zsidó” lenne. Egyébként a vallásos zsidók sem tartják eme embereket zsidónak, gój zsidóknak, vagy egyszerűen gójoknak nevezik őket.

Ráadásul egy-egy „zsidó ember” pl. Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, stb. (nem éltek a zsidó vallás és szokások szerint, nem tartották magukat zsidónak) viselkedése, történelmi szerepe, azon oknál fogva sem zsidó probléma, mert egy-egy kiragadott esetből nem lehet általánosítani. A zsidók többsége nem volt kommunista, a kommunisták többsége nem zsidó volt. A kommunizmusnak nincs köze a zsidó valláshoz.

5. A kommunizmus problémaköre már ezen oknál fogva sem zsidó probléma. (A zsidóságon kívül sok más embert, népet érint)

6. A nácizmus, fasizmus nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de vannak jelentős zsidó vonatkozásai. A fasizmus, az elfajzott rendszerek, a rasszizmus, ill. a háborúk problémakörébe tartozik. A zsidóság elsősorban az elszenvedője és nem a létrehozója fasizmusnak. Persze az elvakultak az elszenvedőt provokálónak tekintik. De ez már a vicc kategóriája: ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor azért.

7. A keresztény vallás kialakulása nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de jelentős zsidó vonatkozásai vannak. 

De ezért ez elég kevés, nem ártana néhány jellemzőt is felsorolni. Természetesen mi az alaptalan bizonyíthatatlan jellemzőktől tartózkodunk, ez a rágalmazás kategóriája.

1. A zsidó vallás ill. szokásrendszer (kultúra) rendkívül részletes, szigorú, kötött, és ezért is, de tartalma miatt is, különálló.

2. A zsidókra jellemző, volt van, hogy városlakók és értelmiségi foglalkozást (bankári, kereskedelmi, politikusi, jogi, tudósi, orvosi, művészi, stb.) űznek. Tehetségük, hagyományaik és a külső nyomás is, az értelmiségi tevékenység irányába tolta a zsidóságot.

3. A zsidók az átlagosnál óvatosabbak, gyanakvóbbak. Kétségtelenül az átlagosnál több sértést kell elviselniük ill., történelmük is ezt mutatja, ezért a külvilágot másoknál ellenségesebbnek érzékelik. Ebből sok minden ered, pl. a spórolás (kvázi kapzsiság), az összetartás, az elkülönülés, az erős önvédelmi reflex. Ugyanakkor az elkülönülés, és szembeállás ellenére nem mondható, hogy eme népre jellemző volt a törvényszegés, a bűnözés.   

Most itt hosszasan ki lehetne térni arra, hogy miért alakultak ki a zsidóság ezen jellemzői.

Csak néhány megjegyzés:

A vallásuk az első jelentősebb egyistenhitű vallás, ez eléggé kilógott az akkori sorból. Valószínűleg voltak előzményei, már azért is, mert csak viszonylagos egyistenhitről beszélhetünk. A sokistenű vallásokban is van egy főisten, az egyistenhitű vallásokban pedig a „főistennek” megvannak a maga segítői, társai. Pl. angyalok, proféták (kvázi alistenek) stb.. A különbség a főisten kiemelkedésének, magasabb rendűségének mértékében van.  Ugyanakkor az egyistenhitűség az ókorban mégis elkülönítő aspektussal bírt. Ez egy intenzívebb és szorosabb vallási kötődést jelent a hívőknek.

Más: valószínűleg kevesen tudják, hogy a 19. századig Európában szinte mindenütt a zsidóság diszkriminációjához hozzátartozott az iparosság tiltása, ill. a zsidóság beszorítása a kereskedelmi, bankári, (pénzügyi, hitelezői, uzsorási) tevékenységbe. Esetleg az orvosi és néhány más munkát még engedélyezték számukra. Mivel az iparosságot a legmenőbb foglalkozásnak, a kereskedelmet, bankárságot a legalantasabb munkának tartották. Túl azon, hogy ez meglehetősen nagy ostobaság (erről még érdemes beszélni), nyilván a zsidóság foglalkozási, munkavégzési szokásait befolyásolta. A zsidóság értelmiségi hajlamai és ezen belül is kereskedelmi, bankári hajlamai tehát két oldalról érkezetek: a zsidóságból magából és a külső környezet is ezen irányba nyomta őket.

  A felsorolt jellemzőknek azonban vannak következményeik is.

Részben, magyarázzák, hogy a zsidók miért különülték el, ill. miért különítették (utálták) őket. Ez a kettő, az elkülönülés és az elkülönítés egyébként egymást gerjeszti.

A gyanakvásból eredő elkülönülés ezen gerjesztő folyamat része.

Pl. nyilván a kötött, különleges vallás, és szokásrendszer, gátolja a beolvadást.

Pl. az értelmiségi tehetség, hozzáértés azt jelenti, hogy a jól fizető, presztízst, hatalmat, ismertséget jelentő pozíciókba zsidó emberek kerülnek, kerülhetnek, mely nyilván a többségi társadalomnak nem tetszik.

        A zsidó történelem.

     Rendkívül leegyszerűsítve arról van szó, hogy van néhány nép (pl., zsidó, cigány, stb.) felettébb, az átlagosnál is erősebben, ragaszkodik a saját kultúrájukhoz (vallásukhoz, hitükhöz, életmódjukhoz, stb.), ezért e népek minden kellemetlenséget vállalnak, ezért nem hajlandók beolvadni, integrálódni. Inkább vállalták, vállalják a kirekesztést, a kiűzetést, a többé-kevésbé kényszerű elvándorlást, a kisközösségi létet. A végső folyamodvány mindenképpen egyfajta kirekesztettség, kívülállás. Más kérdés, felettébb nehéz kérdés, annak megítélése, hogy ez jó, vagy rossz az adott nép, ill. az emberiség szempontjából.

   Ha az ember a zsidóság kacifántos történelmét olvasgatja, akkor ilyen szavak jutnak eszébe: Szétszóródás (diaszpóra), kiűzetés, meghurcolás, hányattatás, üldöztetés, de leginkább a vándorlás.

     Itt azért álljunk meg, és tegyünk egy kis kiegészítést.

Az igaz, hogy a zsidóság történelmére, így a zsidóságra is a legjellemzőbb: a vándorlás, kisközösségi szétszóródás.

     Ugyanakkor jellemző, az írás tisztelete (a könyv népe) és betartása.

Ebből fakadóan egyfajta értelmiségi beállítottság, makacsággal párosulva.

Hiszen a rengeteg szabályhoz, szokásrendhez való ragaszkodás, részben makacságból ered, és makacsságot okoz, tehát görgetett kölcsönviszonyról van szó. Ez a makacság, szebben fogalmazva, hűség (nem mindig ésszerű), az egész zsidó történelemre kihatott. Hiszen részben ebből fakad az elkülönülés, kitaszítottsággal párosulva. Itt megint egy görgetett kölcsönviszonyról (elkülönülés-elkülönítés egymásból eredéséről) van szó. 

    A szükségszerűségen, ésszerűségen lehet vitatkozni, mert egyrészt tény, hogy e nép minden nehézség ellenére fennmaradt. De az is tény hogy más népek, más stratégiával szintén fennmaradtak.

   Ugyanakkor a zsidó történelemben, ha nem is jellemzően, de jelen volt a kegyetlen hódítás is. Ha legalábbis részben, nagyjából, átértékelve hihetünk a zsidó írásoknak, pl. az ótestamentumnak (márpedig így hihetünk), akkor azokban kegyetlen hódításokról is szó van. Sőt napjainkban is vannak ilyes történések. Igaz, hogy ezek a kegyetlen hódítások vallásilag, történelmileg, legalábbis zsidó szempontból megindokoltak.  De ezek zsidó szempontok.

Azt gondolom, hogy mindezzel együtt a kegyetlen hódítás nem jellemzőbb e népre, mint a népek (nemzetek, országok) többségére, átlagára. Az emberiségre, sajnos kvázi jellemző a kegyetlen hódítás.

   Ellenben a vándorlás a kisközösségi szétszóródás, elkülönítés, e népre jellemzőbb, mint általában a többi népre. Érdekes módón a biblia ótestamentum része is mely a zsidóság egyfajta legendás történelme, is tele van vándorlással. Ugyanakkor az ókori népek jelentős része vándorolt. A zsidók ókori történelme nem volt szokatlan abból a szempontból, hogy egy közepes népet az aktuális nagyhatalmak (egyiptomiak, asszírok, babiloniak, rómaiak) leigáznak, direkt, vagy indirekt elűznek, vándorlásra kényszerítenek. De erősen úgy tűnik a zsidóság az üldöztetések nélkül is igencsak szeretet kisebb közösségekbe vándorolni, letelepedni. Mintha tudatosan követtek volna ilyes parancsot: szóródj szét a világban, tartsd meg és gyarapítsd a zsidóságot, és a zsidó vallást, sok helyütt, építs hálózatot. Nem állítjuk, hogy mindez abszolút tudatos stratégia lett volna a zsidóság részéről, de végeredményben, ha nem is tudatosan, és nem is csak a zsidóság szándékából, de ez jött létre. De egyfajta túlélési stratégiának is nevezhető.

Ugyanakkor mivel zsidóság egész mai Európa, Oroszország, ill. a Közel-kelet, Észak-Afrika, sőt Közép-kelet, India, Kína területén is élt (általában kisebb zártabb közösségekben) sőt az újkorban eljutott Amerikába és a világ összes tájára - a zsidóság története szinte száz részre osztható. Ugyanis, annyiféle zsidó történelem van, ahány országban éltek (ez kb. száz ország) a zsidók, mivel a „befogadó” ország történelme, és a zsidókhoz való hozzáállása határozta meg a helyi zsidóság sorsát. És nem volt olyan saját anyaország, zsidó-ország, melynek lakosságának történelme dominálna.

És mint említettük mindez legalább további kettő részre osztható: a nem beolvadt zsidók és a beolvadt látszat-zsidók történelme. Amely történelem gyakran összekapcsolódik, néha szétválik.

És mindennek az időtartama legalább 3500 év, az ókortól, napjainkig. Napjainkban is aktívan tart a zsidó történelem, pl. Izrael állam helyzete miatt.

   Nagyjából ezért idő szempontból pl. ilyen részekre felosztható a zsidó történelem:

1.A zsidóság ókori történelme.

2. A kettő, vagy több, nagyobb diaszpóra, (szétszóródás).

Van a babilóniai leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás. Ill. a római leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás.

De ennél sokkal több elvándorlásról, és elvándorlási okról beszélhetünk. (Valószínűleg az elvándorlások zöme kisközösségekben történt.)

Másfelől vannak az Ázsiába, észak-Afrikába, Oroszországba, és Kelet-európába, ill. nyugat-Európába történő vándorlások. Tehát a vándorlások története aszerint, hogy hová mentek.

Ennek része a dél-európai, észak- afrikai szefárdi és észak-európai askenázi, meglehetősen zavaros „szétválás”.

És persze jelentősek a másodlagos továbbvándorlások. A vándorlások, szétszóródások nagyobb része, másodlagos továbbvándorlás, ill. átszóródás volt. Annál is inkább, mert a zsidó őshaza ahonnan az eredeti elvándorlás lehetséges Kr.u. 70 és 140 között a zsidóság számára gyakorlatilag megszűnt.

Fontos látni, hogy nem néhány nagyobb szétszóródásról van szó, hanem 3 ezer éven tartó folyamatos szétszóródásról, beolvadásos és beolvadás nélküli szétszóródásról van szó.

Itt térek ki a kazár-beépülésre, mely egy jelentős szempont, bonyolódás, átalakulás a zsidó történelemben.

Az elmélet, a meglehetősen alátámasztott elmélet szerint, a kazárok (középÁzsia, Kaukázus vidéki, 600-1000 években, török nyelvű nép, törzsszövetségi állam, birodalom) nagyobb részt, a vezetők mindenképpen, áttértek a zsidó vallásra, ezzel automatikusan a zsidó kultúrát is átvették. A kazár birodalom, a kazár nép kvázi eltűnt beolvadt, átalakult (ezek szerint jelentős része a zsidósággá), viszont a zsidóság fennmaradt. Éppen akkor és azon a területen tűnt fel sok zsidó közösség, ahol a kazár birodalom volt, majd „eltűnt”. Valószínűleg az odatelepült zsidóságot a kazárok befogadták, sőt a vallásukat is átvették. Majd ahogy e korban elég gyakran, a kazár birodalom (laza nomád államszövetség) elsősorban vesztes háborúk, belső harcok hatására, felbomlott megszűnt, de a kisközösségek, falvak, mint zsidó közösségek fennmaradtak. Majd innen szóródtak, terjeszkedtek tovább, de a szokásos kisközösségi formában, elsősorban Európa felé.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a zsidóság egy jelentős részét, méghozzá az askenázi részének zömét nem az ókori héber lakosság, nép alkotja, hanem a kazár nép. Ez többek között megkérdőjelezi, de mindenképpen átírja a zsidó-fajhoz kötött elméleteket, a kiválasztott nép elméletét, a zsidóság különlegességét, a zsidóság ősi jogait, bárhonnan is eredjenek azok. A zsidóság genetikailag (részben kulturálisan is, bár kevésbé) hasonlóan keveredett nép, ahogy a népek nemzetek többsége.

   Akkor folytatom a zsidó történelem főbb állomásainak felsorolását:

3. A korai középkorban a kazár beépülés története, az askenázi ág átalakulása

4. A középkori zsidó történelem, a kisebb szétszóródások, továbbszóródások története, ill. a zsidó bankárosodás kialakulásnak története.

5. A klasszikus kapitalizmus történelme a zsidóság aspektusából.

6. A zsidóság 19. századi történelme, ill. a 20 század első feléig, ill. 20. század második felében.

7. A napjaink zsidó történelme, ill. a jelenlegi Izrael állam története, bár ez a történet is a 19. század végén kezdődött.

Összességében azonban kibogozhatatlanul kacifántos a zsidóság történelme.

Vannak azonban közös, hosszabb távon, szinte minden zsidó közösségre vonatkozó jellemzők.

1. A helyi lakosság a többségi nép általában más népek nem kedvelték őket, nem tartoztak a népszerű, szimpatikus népek közé, de ez azért az erőszakig nem fajult volna el, ha a vezetés ezt nem generálja.
2. A helyi vezetés az uralkodó, és uralkodó osztály, hullámzóan ellentmondásosan kezelte a zsidóságot. Néha megtűrte, sőt egyenjogúan kezelte, gyakrabban azonban a negatív megkülönböztetésben (diszkriminálta) részesítette őket. És nem ritkán az üldöztetés, a diszkrimináció eljutott a kiűzetéshez, sőt a népirtásig is.

Ugyanakkor szinte mindenhol, mindenkor megfigyelhető azon kettős játék, hogy egyes gazdag befolyásos zsidók szinte a hatalom a vezetés részévé váltak, a helyi uralkodó osztály szoros szövetségbe lépett velük, míg szegényebb széles zsidó réteg, üldöztetésnek diszkriminációnak volt kitéve. Pl. mi történt a nácizmus alatt, a leggazdagabb zsidók már rég biztonságba voltak, miközben a szerencsétlen kisember-zsidókat aprították.

A fentiek okairól néhány gondolat:

Természetes, hogy nem kedvelték őket, hiszen elzárkózó, furcsa szokású, furcsa öltözködésű embereket láttak. Ráadásul azért egy részük meglehetősen jómódban az átlagnál jobban élt, és értelmiségi foglalkozásokban kvázi kiszorították a többségi nép, ill. más népek fiait. Ráadásul azonosították őket az uzsorásokkal, ami persze nem egy szimpatikus tevékenység.

A vezetések hullámzó viszonya zsidósághoz szintén magyarázható. Most itt csak az ellenségkép vonatkozást emeljük ki. A zsidóság kiváló ellenségkép. Az ellenségkép arról szól, hogy az emberek, vezetések tehetségtelenségéből, lustaságából eredő problémákat mintegy magukat felmentve, rákenik pl. a zsidókra. A szegénység, egyéb problémák okai pl. a zsidók, tehát nem mi vagyunk.

A zsidóság kiváló célpont volt azért is, mert kisközösségi, kvázi vendégnép jellegük miatt nem nagyon tudtak védekezni, meg lehetett őket büntetni. Akár kitelepítéssel, akár jogi korlátozással, akár fizikailag is, a büntető pedig az erős szerepébe tetszeleghetett.

Úgy tűnik, hogy a zsidóság és a többségi társadalom viszonya (hullámzó, de gyakran negatív) igen kevéssé, kor, ország és rendszer specifikus.

Kivéve persze a fasizmus nácizmus korát, rendszerét. A nácik végleg el akarták intézni a zsidókérdést. Nem nehéz kitalálni, mire gondolhattak. Az más kérdés, hogy ez a megvalósíthatóság szempontjából is ugyanakkora baromság, mint az egész világuralmi elgondolásuk.

Néhány érdekes kérdés a zsidóság történelmével kapcsolatban.

Hogyan jöhetett létre ez a szinte folyamatos vándorlás, a világ minden táját érintő szétszóródás?

Hogyan jöhettek létre a világban rendkívül szétszórt, viszonylag kicsike vallásilag, kulturálisan zárt zsidó kisközösségek? 

Hogyan maradhatott fenn a zsidóság, miért nem olvadt be teljesen (szűnt meg) a zsidóság, a magas beolvadás, a nagyfokú népirtás, a jelentős üldöztetés ellenére?

Vázlatosan hasonlítsuk össze a zsidóság történetét néhány más nép történetével.

Pl. a hunok nagyobb egységben, kvázi egy tömbben vándoroltak, majd egy tömbben letelepedtek a Kárpát-medencében, harcoltak, konfrontálódtak, majd Attila halála után egyszerűen eltűntek. Nyilván nem eltűntek, hanem nagyon gyorsan beolvadtak. Ez a zsidóság történelmével ellentétes történet.

Az ókorban, középkorban egyébként sok nép tűnt el, olvadt bele valahová, ill. erősen átalakult. Itt van pl. a római nép, ill. a romai birodalom eltűnése.

De azért voltak, vannak fennmaradó, sőt terjeszkedő nagyobb népek birodalmak is.

Érdekes történet még a tartományokból, autonómiákból való összekovácsolódás, nem kevés ország, nemzet így jött létre.

Pl. a magyarok, mint viszonylag kis nép, nagyobb közepes egységekbe vándoroltak, voltak leszakadások szétszóródások is, de végül is a Kárpát-medencében egységesültek (akár szét is szóródhattak volna, ami kvázi eltűnést, beolvadást jelentett volna) és létrehozták a hazájukat, a nemzetüket.

Pl. a kunok beolvadtak a magyarokba.

De voltak félrevonuló, kvázi rejtőzködő (nem vándorló) kisebb népek is, melyek így maradtak fenn.

Pl. cigányok. Kisközösségekbe vándoroltak, szertágazóan szétszóródtak, de kisközösségekben, mégis hálózatosan fennmaradtak, nem olvadtak be. Ez a történet már erősen hasonló a zsidó történethez. Más vonatkozásban, pl. a cigányok nemhogy értelmiségi hajlamúak, de kvázi anti-értelmiségiek, erősen gyakorlatias emberek, szinte ellentétei a zsidóknak.

A felsorolás után talán jobban el lehet helyezni a zsidóság viszonylag kivételes történelmét (szétszóródtak, de fennmaradtak) a világtörténelmi kavalkádjában. 

Akarva, akaratlanul hogyan segítette a külvilág, a „befogadó” uralkodó osztály ezt a folyamatos furcsa zsidó szétszóródást.

Kezdjük azzal, hogy valójában, alapvetően háromféle nemzetiségi, kisebbségi politika van:

1.A beolvasztás, gyakran erőltetett beolvasztás

2. A negatív, rosszindulatú megkülönböztetés (kirekesztés, stb.). Gyakran elüldözéssel megtoldva. (A népirtásokról itt nem beszélünk)

3. A pozitív jóindulatú megkülönböztetés az autonómia-adás. Sajnos ez utóbbit alkalmazzák legritkábban. Első látásra valóban félelmetesnek tűnik az uralkodó osztályok számára: persze ha autonómiát adunk, akkor majd jól visszaélnek vele, egyre többet akarnak, egyre messzebbre mennek, külön államot alapítanak, majd ellenünk fordulnak. Nem állítjuk, hogy ilyen még nem volt. Viszont a másik kettő, (erőszakos beolvasztás, rosszindulatú megkülönböztetés) egy fokkal ennél is rosszabb. Ugyanakkor egy sereg ország, nemzet a tartományok, autonómiák szövetségére alapul és egészen jól működnek. Persze ha ezek a tartományok, autonómiák az optimálisnál kisebb szabadságot kapnak, akkor megint baj van.

A lényeg, hogy a múltban (és a jelenben is) jellemzően, szinte kizárólag csak az erőszakos beolvasztás, ill. a rosszindulatú megkülönböztetés kisebbségi politikát alkalmazták, többek között a zsidósággal szemben is.

Folytassuk azzal, hogy jön az új uralkodó, és azt mondja: na majd én ezeket a zsidókat (akárkiket) magam mellé állítom és beolvasztom a nemzetbe. Méghozzá úgy, hogy viszonylagos engedményeket adok nekik, ami lényegében a korábbi megszorítások, megkülönböztetések enyhítését jelenti. A maximum, hogy egyenjogú polgárok lesznek. Egy idő után, az uralkodó osztály érzékeli, hogy a helyzet alig javult valamit (ennek sok oka lehet) és akkor azt mondja: na ti hálátlanok akkor majd megkapjátok. És jön a rosszindulatú megkülönböztetés, netán a kiűzetés.

Folytassuk azzal, a kérdéssel: mire is ösztökéli a vezetés a zsidókat (akárkiket) azzal, hogy megkülönbözteti őket? Idétlen ruhába kell járniuk, sárga csillagot kell viselniük, gettóba élhetnek, csak bizonyos munkákat végezhetnek, nem jelenhetnek meg mindenhol, nem köthetnek vegyes házasságot, stb.. És ha valaki nem is tartaná magát zsidónak, azt mondják, sőt parancsolják: de te zsidó vagy. És persze mindennek a tetejébe jöhet a kiűzetés, a száműzés. És közben direkt, vagy indirekt (a hányattatás okán pl. betegségek járványok, alakulnak ki) gyilkolják a népet. Merthogy ezen intézkedéseket nem a nácik találták ki, pl. zsidóság történetében ez sok helyütt, sok korban megtörtént. (De nemcsak a zsidókat cseszegették a történelem során. Másfelől a nácik azért szignifikánsan elkülönülnek más zsidóüldözőktől, a tervszerű, következetes, egyértelmű népirtás által.)

A kérdés, mire is ösztönzi mindez a zsidókat (akárkiket)? Arra hogy elkülönüljenek, csak az övéiben bízzanak, gyanakvók legyenek, zárt kisközösségekben éljenek egymást segítség, stb..

A kiütetés száműzetés következménye pedig, hogy egy másik helyen, egy távolabbi helyen telepednek le, kénytelenek letelepedni. Tulajdonképpen a rendszeres megkülönböztetéssel egy profi, vándorló, a világot kisközösségekkel behálózó, és a világgal, és a többségi társadalommal ellenséges zsidóságot alakítottak ki. 

De a zsidó probléma két oldalról jön, jöhet, magából a zsidóságból (ez kisebb rész) és a külvilágból (ez a nagyobb rész).

Kitérés a zsidó szokásokra.

A zsidó vallás, a zsidó ünnepek, a zsidó szokások szorosan összefüggnek. A zsidó szokások rendkívül részletes, kötött, és tetemes mivoltáról az alábbi szabályrendszer képet nyújthat.

Őszintén bevalljuk, nem tudjuk, hogy az alábbi szabályokat a zsidók minek tartják talán: vallási előírásoknak. Szerintünk azonban ezek inkább egyfajta népszokások, de erre még visszatérünk.

 

Hozzá kell tenni egy-egy ilyen szabályzat, átlagosan 14 al-szabályból, pontból áll, ez tehát kb.3000, leirt, törvénycikkely-szerű szabály, és akkor még a szabályok értelmezéséről, aktuális alkalmazásról nem is beszéltünk. Ezen szabályok zöme ugyanis nemcsak elvi szabály, és nemcsak kivételes esetekre vonatkozó erkölcsi, „jogi” szabály, de a mindennapi életet, a napi cselekvéseket előíró szabály.

Nagyjából eme felsorolásban benne vannak a zsidó ünnepek is, melyekből legalább nyolc fontosabbat össze lehet számolni. Kétségtelenül a szombat (sabbosz) a legjelentősebb. Tehát az ismert szabályoknál (a körülmetélés, a szombat-tartás, a fejfedőhordás, a pajesznövesztés, a kóser étkezés, a hús és tejtermék elkülönítése, a menstruációs tisztátalanság, a fürdőzés, a házasságközvetítés, a ruha-megszaggatás, a sírokra tett kövek, stb. szabálya), sokkal több szabály van.

Egyesek szerint ez csak hasznos tanácsok gyűjteménye, azonban ezen szabályok zöme egyáltalán nem praktikus.

A vallásos zsidók szerint, mindez az Istennek tetsző élet leírása, azonban a kívülálló jogosan kételkedik, abban hogy Isten ilyen kicsinyes szabályokkal foglalkozna.

A természet, Isten nem foglalkozik kicsinyes szabályokkal, leginkább a lényeggel, az önzőséggel-önzetlenséggel foglalkozik, ez más vallások bírálataként is elmondható.

Leginkább mindez a népszokások, hagyományok (köztük babonás jellegűek), leirt, kvázi törvényesített változata. Mindez leginkább ahhoz hasonlatos, mintha valakik pl. a magyar népszokásokat, sőt egy körzet szokásait, kezdve a kalocsai hímzéstől, a népviseleten, a halászlén, az esküvői szokásokon, a temetési szokásokon, a vallási szokásokon és még sok mindenen keresztül, mondjuk a karácsonyi szokásokig, részletesen leírnák, de nem kijelentő módban (ez van) és nem is feltételes módban (ez lehet), hanem felszólító módban. Csak így tehetsz, és ha nem, akkor bizony jön a büntetés (leginkább az isteni büntetés). Ráadásul mindezt felettébb részletesen, precízen.

Ugyanakkor a heti rendszerességgel megtartott szombat (sabbosz) rituálékkal telerakott ünnepe, végeredményben családi ünnepnek tekinthető (bár nem ez az eredeti rendeltetése), és mint ilyen kétségtelenül fenntartja a családi közösséget. A zsidóságra jellemző a meghitt, összetartó, család.

Minderre mondható, hogy az átlagnál bővebb, részletesebb, kötöttebb kultúra, mely a zsidó identitás része. Zsidó (a meghatározásunk szerint), aki ezen szabályok egy részét, fontosabb részét betartja, és mindezt büszkén, önként teszi.

Elnézést az ismétlésért, de ezen rendkívül részletes kötött szabályzat azon okból alakulhatott ki, hogy a zsidó identitás, a zsidó kultúra, kvázi a zsidóság fennmaradjon.  Mintha az előíró így gondolkodna: ha fellazul a szokásrendszer, felbomlik a vallás, felbomlik a nép is. Tehát a külső elkülönítés, eltüntetés és a fennmaradási stratégia következménye, legalábbis szerintünk.

Úgy tűnik az ortodox, vallásos zsidóknak alig van szabadsága, szinte minden cselekvésüket szabály szerint kell végezni, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ugyanakkor ezen részletes és parancsoló jellegű szabályzatnak mégis van egyféle fanatizmusgeneráló hatása. Ami persze nem jó, de ha megmarad az önsanyargatás szintjén, akkor nem tiltható. Ha belép a másoknak ártás szintjére, akkor azt a jognak kellene kezelnie. Más vallásban hívők között is vannak fanatikusok.

Ugyanakkor van egy taszító hatása is, többek között a zsidóság köreiben is, ennek tudható be a sok zsidóban és beolvadt zsidóban kialakuló zavaros identitás tudat.

Ugyanakkor az általános intelligencia része, hogy a népek szokásait nem bíráljuk (legfeljebb pozitív értelemben csodálkozunk, és mosolygunk) amennyiben azon szokások nem ártanak másoknak. Márpedig ezen szokások nem ártanak a másoknak, a nem zsidóknak. A kultúrák (minden nép kultúrája) sokszínűsége csodálatos dolog, a csodálkozás egyfajta örömérzés.

Végül kijelenthető: leginkább magukkal, és nem mással szúrnak ki, ezzel a szabályozással. 

Mielőtt továbbmennénk, a népek megítélésének etikai szabályzata, szerintünk.

Egy kis előzetes ehhez a témához. Az igazságot a hamiságtól gyakran csak a pontos megfogalmazás választja el.

Pl. statisztikailag kimutatható, hogy az ezer főre eső búnőzők száma cigány nép vonatkozásában nagyobb, mint más népek vonatkozásában. De ez mégis helytelen megfogalmazás: a cigányok bűnözők.

A helyes megfogalmazás: a cigány népben a bűnözés aránya nagyobb az átlagnál. Avagy: történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, bizonyított statisztika alapján, a cigányságra kissé jellemző a bűnözés.  De miért is „kissé”?  Leginkább azért, mert a rendes cigányok védelmében udvariasan, visszafogottan kell fogalmazni A bunkó, sarkított megfogalmazás már elmehet hamisság irányába. De azért is, mert a statisztikai számolások eredménye többnyire nem mutat nagy, csak kisebb különbséget.  Ez tehát egy etikai udvariassági szabály. Más kérdés, hogy ezt jog alkalmazhatja, vagy sem. Pl. nem kötelező köszönni, de aki nem köszön, az magát minősíti. 

A legfontosabb, hogy elsősorban a cselekvéseket, viselkedéseket, közléseket kell minősíteni, azután az egyéneket hasznos, önzetlen, avagy ártó, önző cselekvések alapján, szükség esetén jogilag, a népek megítélése csak harmadlagos és nem jogi ítélet.

1. Fontos a nép fogalmának definíciója. Ez helyesen: valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.
2. Egy nép vezetésének cselekvéseit (a közlés is cselekvés), ne azonosítsuk a nép cselekvéseivel.
3. A nép negatív megítélése is, csak a másoknak ártás szempontjából történhet, oly dolgokért (bőrszín, szokás, vallás, stb.) melyek nem ártanak másoknak nem szabad elítélni sem egyént, sem népet.
4. Egy nép megítélése csak meghatározott szavakkal, meghatározott mondatokban lehetséges. Pl.: ezen X népre, történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, Y tulajdonság kissé jellemző, bizonyított statisztikai adatok alapján.
5. Illik ugyanannyi pozitív tulajdonságot felsorolni, mint ahány negatívot.
6. Nem illik, de jogilag is tilos (egyébként is rossz megoldás) egy népet üldözni, diszkriminálni, száműzni. (Az erőltetett beolvasztás is elfogadhatatlan.) Ami miatt természetesen a népirtás, és minden ártás, károkozás is tilos. Nincs kollektív bűnösség.
7. Az egyént nem lehet a népbe tartozása alapján megítélni. Még akkor sem, ha a bizonyítottak a nép bizonyos tulajdonságai és az egyén biztosan (büszkén betartja a nép kultúráját, stb.) a népbe tartozik. Mert mindezek ellenére az egyén kitűnhet, kilóghat a népből. Az egyéneket csak saját tetteik alapján lehet megítélni.

Ezen etikai szabályzat betartása nemcsak a zsidóság érdeke, de minden nép, pl. a magyarság érdeke is. 

Mi értelme van egy népről, bármely népről véleményt mondani?

Az előzőek szerint tényleges jogi intézkedésről nem lehet szó. Jelenleg is leginkább locsi-fecsi szintről van szó. De veszélyes locsi-fecsiről van szó, mert valóságos konfliktusokat eredményezhet.

Az ideális jövőben viszont lehet értelme, mert megállapítható lesz: valóban különálló népről, etnikumról van szó? Milyen jellegű autonómiát igényelnek az adott nép, etnikum jellemzői?

A locsi-fecsi szintről, mindenképpen el kellene jutni a tudományos szintig. 

Ne hibáztassuk a zsidóságot oly dolgokért, melyek más népekre, vallásokra is jellemző. Néhány példa.

1. A zsidó vallás (egyesek szerint, ama aljas hit) kimondja, hogy ez az egyetlen igaz hit, más vallások, hitek, hamisságok. Sajnos ezt majdnem minden vallás szinte szükségszerűen kimondja. Többek között a keresztény vallás is.  Egyébként a zsidó vallás, a keresztény, és az iszlám vallás ősapja, ami nem jelenti azt, hogy a leszármazott nem lehet különb, de az ellenkezőjét sem.

Ha valaki meg akarja ismerni a zsidó vallást, akkor többek között érdemes tanulmányoznia a keresztény bibliát. És nemcsak az ótestamentum részét, de Jézus tanításait is. Ugyanis Jézus tanításai közvetve arról is szólnak, hogy mik azon alapeszmék, alapvető értékek, melyek a zsidó vallásból hiányoznak.  Jézus ugyanis, többek között vallásreformer volt.

Visszatérve, miért szükségszerű, az „egy igaz hit” dogmája? Mert, ki követne olyan vallást, amelyik azt mondja: lehet, hogy van a miénknél igazabb vallás. De ha itt megállnának a vallások, és a valláskövetők, akkor nem lenne nagy baj. Akkor csak azt mondják: a miénk az igazi vallás, de ez most nem bizonyítható, majd valahogy kiderül, pl. a másvilágon. A baj akkor kezdődik, amikor az elvakult hívek, vezetők hozzáteszik: miénk az igaz hit, ezért minden más vallást és annak híveit meg kell téríteni, és ha nem térnek meg, akkor el kell pusztítani. Ez a fundamentalizmus, ami a sovinizmus, rasszizmus testvére. Minden valláshoz kapcsolódnak fundamentalisták, a keresztény valláshoz is, a zsidó valláshoz sem kapcsolódik több elvakult, mint más hithez.

Egyébként szinte minden vallási vita, vallásharc mögött, a vagyon és a hatalom birtoklásának kérdése van.

2. De ha már a vallásnál tartunk, nézzük ezt a képtelen, kifordított gondolatot: a zsidók (azok a gazok) ölték meg Jézust. És egyesek még hozzáteszik, Jézus nem zsidó, de arámi volt.

Először is Jézust konkrétan a rómaiak ölték meg, egyes zsidó emberek legfeljebb bűnrészességgel vádolhatok. Pl. Heródes, a zsidó főpapok, Júdás, és a téren gyülekező, nem Jézus mellé álló tömeg többsége, bár nem lehet tudni, mekkora hányaduk volt zsidó.

Arra most nem is hivatkozunk, hogy Jézus halála, és feltámadása az isteni terv része volt.

Az viszont komoly érv, hogy Jézus és nemcsak Jézus, de társai (keresztelő szent János, szent Péter, a többi apostol, szent Pál, Mária szűzanya, az evangélisták, stb.) mindannyian fiatalkorukban vallásilag, kulturálisan és kötödés szempontjából zsidók voltak. Azaz, zsidók voltak. Ezen különleges emberek, Jézussal az élükön, a zsidó vallás megújítói, a keresztény vallás megalakítói voltak. Jézus társaival együtt a zsidó vallás megújítója volt, melyet bizonyít, hogy a feltehetően vallásos zsidóság körében térit, hogy kritizálja az írástudókat, a farizeusokat, a zsidó papokat, akik szintén ellenérzéssel voltak Jézus iránt. A keresztény biblia ótestamentum része szintén azt bizonyítja, hogy a zsidó vallás megújításról van szó. Tehát az egész történet úgy szól elfogultság nélkül, hogy zsidók között voltak rossz, aljas, és kiváló emberek, akár a többi népben. De ha csak ezt a történetet nézzük, akkor azért a különleges kiváló zsidó emberek dominálnak, Jézussal az élükön. És akkor ebből a történetből azt kihozni, hogy a zsidók aljas emberek, enyhén szólva negatív elfogultság.

3. De ha már a képtelen, kifordított ítélkezésnél tartunk, akkor a holokauszt (második világháborúhoz kötődő zsidó holokauszt) problémája mellett sem mehetünk el. Pontosabban azon nézetekről van szó, mely szerint nem voltak gázkamrák, és egyébként is kevesebben haltak, meg, és a kártérítések, ill. egyéb megtorlások sem voltak arányosak, tehát a zsidók aljas emberek, nem volt holokauszt. Erről az alábbi példázat jut eszünkbe: valakit össze-vissza, nyomorékra vernek. Majd azt mondják, de hiszen nem is tört el mind a két keze, két lába, mert az egyik keze éppen maradt. És egyébként, ő is adott védekezésében két pofont. Akkor mit siránkozik, mit szimulál ez az aljas ember.

Szóval, hogy voltak, vagy nem voltak gázkamrák erősen másodlagos kérdés. Ha választani kellene a rossz körülmények, az éhezés, a betegség miatti lassú halál (a legtöbb zsidó így halt meg, sokakat pedig lelőttek) és a gázkamrák gyors halála között, akkor mi az utóbbit választanánk, inkább így halnánk meg. Akkor, mire mentség, hogy nem voltak gázkamrák?  A nácik zsidóság-likvidáló szándéka egyértelmű, hiszen nem száműzték (tiltották a kivándorlást) és nemcsak diszkriminálták, és elkülönítették a zsidókat, de olyan táborokba tették ahol előbb-utóbb a biztos megsemmisülés várt rájuk. És hogy nem 6, csak 5 millió zsidó halt meg. És ha öt, vagy akár négy, akkor már rendben van minden? Az aránytalan kártérítés vádja pedig legfeljebb úgy igaz, hogy némely esetben aránytalan, vagy teljesen oktalan volt a kártérítés, összességében azonban nem lehetett aránytalan és oktalan. Összességében nem lehetett, mert több millió ember halála és másik több millió ember szenvedése ellenébe, mondjuk egymillió ember kapott büntetést.

Ugyanakkor a holokauszt tagadásának tiltását mi is ostobaságnak tartjuk. Mindenki saját magát minősíti a nézeteivel. A tiltás csak arra jó, hogy ezen zsidógyűlölő emberek azt mondhassák: éppen az bizonyítja az igazunkat (nem volt holokauszt), hogy törvénnyel tiltják a tagadását.   

4. A zsidók kapzsi, hataloméhes emberek – szól a vád. Először is minden népben vannak kapzsi, hataloméhes emberek. Azt kellene bizonyítani, méghozzá pontos statisztikai adatokkal, hogy a zsidóságban több ilyen ember van, mint más népekben. Ez nincs bizonyítva és kétséges, hogy lehetséges e bizonyítani. De tételezzük fel, mégis sikerül ezt statisztikai adatokkal igazolni, ez a mondat „a zsidók kapzsi hataloméhes emberek” akkor is hibás lenne.

Az etikai szabályzat szerint így kell fogalmazni. A zsidóságra bizonyított statisztikai adatok alapján, történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból kissé jellemző a kapzsiság és a hataloméhesség.

5. Van egy viszonylag zagyva „gondolat”, a nácik is gyakran hangoztatták, amely valahogy összekeveri pl., a kommunista zsidó „bűnöket”, a nagytőkési bankári zsidó „bűnökkel”, és egyéb más zsidó „bűnökkel”. Nemcsak összekeveri, de valahogy összeolvasztja, valamiféle egységes összeesküvést gyúr össze, e masszából. A „bűn” szó azért van idézőjelbe, mert az is kétséges, hogy valóban gonosz, rossz  cselekvésről van szó. De fogadjuk el, bűnükről van szó.

Az egész, akkor is egy nagy ostobaság. Egyrészt, ezek a bűnök nem lesznek nagyobbak azáltal, hogy valamiféle közös zagyvaságba, általános zsidó összeesküvésbe vannak gyúrva. Másrészt az egyszerű logika azt mondja: ezek különböző, sőt bizonyos szempontból ellentétes bűnök, melyeket különböző zsidó emberek is elkövetnek.

Nézzünk egy példát, elnézést kérek a példázatba hozott néptől. Pl. ez egyik cigány lop. Egy másik cigány verekszik. A harmadik csal. Ez mit jelent? Azt, ami ide van írva. És nem azt, hogy cigányság nemzetközi összeesküvést sző, a világ megrontása és uralma érdekében.  De ha lenne is ilyen gaz háttér-összeesküvés, akkor sem lenne a károkozás, kisebb, vagy nagyobb.

6. A protekció problémája.

A zsidók összetartanak, mint minden más normális nép. A zsidók összetartása még egy fokkal indokoltabb a már említett okok (üldöztetés, elkülönítés, stb.) miatt. A normális nacionalizmus rendben van, a sovinizmus (felsőbbrendűségi érzés, más népek utálata, leigázása, szabálytalan versenyzés, stb..) nincs rendben, és ez minden népre igaz.

Maga a protekció azt jelenti, hogy rokonnak, barátnak, ismerősnek érdemtelen előnyt adnak, ill. olyan pozícióba, állásba segítik, melyre alkalmatlan, lenne rá alkalmasabb. Természetes káros, nemcsak igazságtalanságot, de rossz működést is eredményez.

A protekció testvére pl., a tisztességtelen üzleti szövetség, vagy „a főnök talpnyaló (és nem alkalmas) beosztottat, helyettest, utódot választ” jelenség.

A rokonság, barátság, stb. kétségkívül létrejöhet, az azonos népbe tartozás alapján.

De a barátság létrejöhet véletlenül is.

A legveszélyesebb változat, a párttagsági protekció. Sokan azért lépnek be egy pártba azért segítik hatalomra, mert párt-protekciót remélnek. Így egy alkalmatlan és tisztességtelen banda fog uralkodni.

Szélesebb értelemben ez arról szól, hogy meggyőződés nélkül, vagy magunknak hazudott hamis meggyőződéssel az erősek mellé csapódunk a személyes előny reményében.

A protekció világ (emberiség, történelmi) probléma, nem zsidó probléma, bár van zsidó aspektusa.

A protekció problémáját egyhamar, egykönnyen nem lehet megoldani. Csökkenteni lehet, pl. ezen erkölcsösödéssel: az rendben van hogy a rokont, barátot, ismerőst egy fokkal jobban segítjük, de ennek is van határa. Illetve, ha olyan társadalmi, gazdasági környezet alakul ki, melyben mind az ajánló, mind az érdemtelenül ajánlott, hosszabb távon pórul jár. Mert pl. a csapat, lemarad a versenyben.

A zsidó aspektus abból ered, hogy a zsidók, értelmiségi jellegűknél fogva magasabb funkciókban vannak, így a protekciójuk többet ér. Most már sokadszor jön elő ez az „értelmiségi aránytalanság” probléma. Ha ez a nem zsidóknak ekkora probléma, akkor a megoldás csak az lehet, hogy a tanultak az értelmiségiek arányában utolérik a zsidókat.

A megoldás része, a szakmunkások segédmunkások nagyobb arányosabb, ill. a bankárok, spekulánsok, más hatalmas jövedelműek, kisebb arányosabb megbecsülése.

7. De ha már a zsidóság bizonyos tagjaiból ítéljük meg a zsidóságot (ráadásul nagyobb része beolvadt zsidó), a rosszak melletti jókról se feledkezzünk el. Mert azért itt olyan zsidó tudósokról, orvosokról, mérnökökről, feltalálókról, művészekről, stb. van szó, akik sokat tettek az emberiségért, nemcsak a zsidóságért.

Vázlatos kitérés a híres zsidókra.

Az interneten olvasható, pl. olyan lista, melyben kb. 3 ezer híres zsidó van felsorolva.

1. A híres zsidók közül többen (Rothschildok, Rockefellerek, Sztálin, stb.) nem éppen pozitív figurák. Másfelől viszont rengeteg tiszteletre méltó, tudós, művész ember is volt közöttük.

A jók és rosszak aránya, valószínűleg más népekével azonos, a különlegesség, az értelmiségiek (közöttük ismertebb értelmiségiek is) nagyobb arányából ered. 

2. A fő probléma, hogy a híres zsidók tekintetében sincsenek a definíció szerinti zsidók szétválasztva, azoktól, akiknek csak valamilyen kötödése van a zsidókhoz.  Tehát a lényegében beolvadt zsidókat, a negyedrészben, felerészben zsidó származásúakat, stb., azokat, akik lényegében nem zsidók (látszat-zsidók), a zsidók közé számítják. A zsidóság negatív megítélésénél ragaszkodtunk a szűkített zsidó definícióhoz, akkor a pozitív megítélésnél is ragaszkodni kell. Egyébként is ez a logikus igazság.

Ebben a 3 ezres listában többnyire ilyen emberek szerepelnek, mint pl. Nicolas Sarkozy francia elnök, Paul Newman amerikai színész, hogy csak kettőt említsünk. Egyébként mindkettőnek van magyarországi kötödése is, de senki nem nevezi őket magyarnak.

De megint felmerül, ki a zsidó? Ha pl. Sarkozyt kérdeznénk, udvariasságból talán azt mondaná, hát igen van zsidó származási kötődésem, de alapvetően francia vagyok. Van százezer francia törvény azokat 100%-osan betartja. Alapvetően a francia kultúrában él, francia ételeket eszik, francia színházba jár, stb.. Van 3000 kvázi zsidó „szokástörvény” lehet, hogy annak az 5%-át betartja, és valamennyire szimpatizál a zsidókkal. Akkor az egyik oldalon van egy homályos genetikai kötődés, egy szimpátia és 5% törvény és kultúrakövetés. A másik oldalon van egy határozott tartozástudat, 100% törvénybetartás, és nagyfokú kultúraismeret.  Akkor most Ő mennyire nevezhető zsidónak? Ugyanez vonatkozik Paul Newmanra és még rengeteg állítólagos zsidó emberre.

Ha a zsidókhoz kötődő zsidókat (látszat-zsidókat) is bevennénk a híres zsidó emberek listájába akkor nem 3 ezer, de 30 ezer embert kellene felsorolni.

De még így is, az átlagnál több a híres, hírhedt ember a zsidóságban, mint más népben, melynek oka az említett értelmiségi pálya-dominancia. Vagyis, hogy a zsidók és a kötődő „zsidók” is, döntő többsége diplomás ember lesz, értelmiségi pályát választ, és nyilván a híres emberek döntő többsége szintén tanult, diplomás, értelmiségi ember.

Mindezzel együtt a pozitív zsidó hírességek javítják a zsidóság megítélését.

És akkor számoljunk egy kicsit.

A vallásos, tényleges zsidók száma a világon kb. 14 millió ember. Ez az emberiség 0,25%-a. Ebből 7 millió Izraelben él, és legalább 3 millió az Egyesült Államokban. A maradék 4 millió legalább 80 országban él, oszlik szét. Átlagosan egy ilyen országban 50 ezer tényleges zsidó él. 2001-ben 13 ezer zsidó vallású élt Magyarországon, de legyünk elnézőek és a kettős vallásúakat, kettős néptudatúakat is számoljuk, és mondjuk napjainkban 50 ezer tényleges zsidó él Magyarországon. Ez a lakosság 0,5%-a. A köztudatba viszont minden 10. embert zsidónak tartanak, tehát lakosság 10%-át, tartják zsidónak. Vagyis kb. hússzoros a túlbecslés, a zsidók „felemelése”, a zsidó kérdés felfújása.  Egyrészt sokan hazudnak másrészt sokan felületesen ostobán „gondolkodnak” e kérdésről. De az ostobákon, és gyűlölködőkön, kívül kiknek érdeke ez a felfújás?  Egyes politikusoknak, akik ebből kívánnak hasznot húzni. Illetve egyes beolvadt zsidóknak, látszat-zsidóknak, akik így próbálnak protekciós hasznot húzni. Viszont sok az ostoba és a gyűlölködő, akit meg lehet vezetni. 

Néhány általános lényeges gondolat.

Nem szívesen, de kénytelen vagyunk belemenni, bizonyos részletkérdésekbe. Álláspontunk szerint, a lényeg, hogy kiderüljenek az emberiség társadalomfejlődésének, rendszerfejlődésének, kultúrafejlődésének, erkölcsfejlődésének, értelmi fejlődésének törvényszerűségei. A felderített törvényszerűségek alapján lehet a jövőt építeni. A történelem, a vallások, és még sok mindennek a tanulmányozása csak e cél miatt fontos és nem önmagában.

A korai történelem beleértve vallástörténelmet is, nem deríthető ki pontosan, a valóság keveredik a legendával, ill. kitalációval. De nem is fontos, hogy pontosan kiderüljön - a lényeg, hogy a homályos mozaikdarabokból mégis, világosan kirajzolódjon a teljes kép.

Társadalom, ill. rendszer alatt a több országra kiterjedő un. történelmi rendszert értünk. A rendszer egyik fontos (többek között) tényezője a döntéshozó mechanizmus. Egy másik fontos tényezője (többek között) azon elvek, szabályok, ismeretek, melynek alapján a gyerekeket, fiatalokat oktatják. Ha pl. az egyik oldalon pl. a főpapok, hozhatnak fontos döntéseket, a másik oldalon a nép, a többség szinte ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak elavult vallási dogmákat tanítanak, akkor az, végképp meghatározza a rendszert.

Ha ez egyik oldalon pl. a gazdag pénzemberek, magánbankárok hozhatnak fontos döntéseket és a másik oldalon nép, a többség nagymértékben ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak neoliberális dogmákat tanítanak, akkor az v%

Oldal: Értekezés a zsidóságról.
Borzasztó apa - © 2008 - 2024 - demokracia-lejaratas.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat