2. Értekezés a zsidóságról -  folytatás.

Néhány általános lényeges gondolat.

Nem szívesen, de kénytelen vagyunk belemenni, bizonyos részletkérdésekbe. Álláspontunk szerint, a lényeg, hogy kiderüljenek az emberiség társadalomfejlődésének, rendszerfejlődésének, kultúrafejlődésének, erkölcsfejlődésének, értelmi fejlődésének törvényszerűségei. A felderített törvényszerűségek alapján lehet a jövőt építeni. A történelem, a vallások, és még sok mindennek a tanulmányozása csak e cél miatt fontos és nem önmagában.

A korai történelem beleértve vallástörténelmet is, nem deríthető ki pontosan, a valóság keveredik a legendával, ill. kitalációval. De nem is fontos, hogy pontosan kiderüljön - a lényeg, hogy a homályos mozaikdarabokból mégis, világosan kirajzolódjon a teljes kép.

Társadalom, ill. rendszer alatt a több országra kiterjedő un. történelmi rendszert értünk. A rendszer egyik fontos (többek között) tényezője a döntéshozó mechanizmus. Egy másik fontos tényezője (többek között) azon elvek, szabályok, ismeretek, melynek alapján a gyerekeket, fiatalokat oktatják. Ha pl. az egyik oldalon pl. a főpapok, hozhatnak fontos döntéseket, a másik oldalon a nép, a többség szinte ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak elavult vallási dogmákat tanítanak, akkor az, végképp meghatározza a rendszert.

Ha ez egyik oldalon pl. a gazdag pénzemberek, magánbankárok hozhatnak fontos döntéseket és a másik oldalon nép, a többség nagymértékben ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak neoliberális dogmákat tanítanak, akkor az végképp meghatározza a rendszert. 

Visszatérve a zsidó kérdésre, a zsidó kötődésűek (látszat-zsidók) protekciós összetartása (vélt, vagy valós összetartása) egyfajta probléma. Ez már nem a zsidóság problémája, hanem a beolvadt, a nagy részben beolvadt zsidósághoz köthető probléma. Tulajdonképpen nem népről, hanem érdekcsoportról, ill. ideológiai csoportról van szó. E csoport erejét nem a számarányuk adja, hanem, hogy tagjaik többnyire értelmiségiek, és sokan közülük pozícióban levő, elismert emberek.  Leginkább a homályosság, a tisztánlátás hiánya kelt problémát, e csoportnak nincsenek definiálható határai.  

Elméletileg két szinten lehet e protekciós összetartás. A személyes szinten, X ajánlja, felveszi Y-t. A másik szint, hogy olyan társadalmi rendszert (törvényeket, kisebbségi, nemzetiségi politikát, stb.) propagálnak eme emberek, melyek a zsidóságnak, ill. a látszat-zsidóknak leginkább megfelel, és persze az ettől eltérőket kritizálják. Pl. a jelenlegi bankrendszer, pénzügyi rendszer, nagytőkés rendszer stb. propagálására gondolunk.  Tehát vannak erre utaló jelenségek, de csak homályos jelenségek. Ha van is ilyen, akkor sem összeesküvésről, csak konkrétumok nélküli érdekszövetségről lehet beszélni.

Csak azt tudjuk ismételni, hogy a megoldás érdekében ezen ideológiai, politikai, vitákból ki kell hagyni azt: kik mondják, csak arra kell koncentrálni, hogy mit mondanak. A szellemi érvelés szintjén kell győzni, és nem ezen a szinten: te ilyen-olyan nép tagjai eleve kussoljatok, mert eredendően rosszak vagytok, ármánykodók vagytok. A megoldás a fejekben való rend, és a társadalmi rendszer rendje, és az ilyen hozzáállás ezt a rendet nem szolgálja.

De mielőtt elmennénk az egyoldalú dicséret irányába, kijelenthető, volt, van zsidó probléma.

A zsidó probléma röviden: a zsidóság iránt érzett gyakori ellenszenv (a zsidóság összességében inkább ártott, mintsem használt az emberiségnek) nem teljesen alaptalanul.

Ez pedig véleményünk szerint kettő további problémához köthető:

A bankrendszer, a pénzügyi rendszer, a hitelezés problémája, ill. a nagytőke problémája.

A jelenlegi Izrael állam problémája.

A bankrendszer, a pénzügyi rendszer, a hitelezés, és a nagytőke problémája vázlatosan.

Erről külön könyvet lehetne írni és nem is vékonyat. De itt leegyszerűsítve talán túlzottan is leegyszerűsítve foglalkozunk a problémával.

A probléma nem zsidó probléma, de a megoldása nélkül nem oldható meg a zsidó probléma.

Mi azok táborába tartozunk, akik azt állítják, hogy a bankrendszer, pénzügyi rendszer, hitelezési rendszer nem volt, jelenleg sem jó, lehetne sokkal jobb és igazságosabb, alapvető változásokra van szükség. Komoly, a világ sorsát befolyásoló problémáról van szó. Ez tehát a kiindulásunk. Az említett vastag könyv, döntően arról szólna, hogy bizonygassa, miért nem jó, miért káros a jelenlegi, bank, pénzügyi, hitelezési rendszer, ill. a nagytőkés rendszer. Itt ezer érv áll szemben ezerszáz érvvel, nyilván ezt itt most nem lehet részletezni.

A zsidók között nagyobb arányban vannak bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések (ezek jelentősen képesek hatni a világra, és ez a hatás a rendszer rosszasságából adódóan összességében negatív), ezért kapcsolódik a probléma a zsidósághoz.

Ugyanakkor:

1.A bankárok pénzemberek, hitelezők, nagytőkések jelentős része nem zsidó.

2. De akik „zsidók, zsidó bankárok, pénzemberek” azok többsége sem a definíció szerinti zsidó, csak beolvadt zsidó, zsidó kötődésű, stb., lényegében nem zsidó.

3. Arról is szó volt, hogyan sodródott, részben sodorták (az iparosságot tiltották, a kereskedelmet, bankárkodást, engedélyezték) a zsidókat, eme tevékenység felé.

4. Eme helyzet csak részben a bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések vétke, az országok vezetései és az emberek is jelentősen felelősek. A felelősség megosztott.

Mindezek ellenére, amíg fennáll ez a probléma, addig nem egészen alaptalanul élni fog a zsidóság elleni ellenszenv. A hatalmas vagyonnal, tőkével és ezért politikai hatalommal rendelkező zsidók miatt, ezen hálózat miatt, a zsidóság mégis jelentős befolyással bír a világra.

Vázlatos, hiányos felsorolás. (Mindez múlt időben is érvényes.)

Pénzre, pénzkezelésre, pénzügyi rendszerre, bankokra, sőt hitelezésre szükség van, csak szűkebb határok és más, szigorúbb szabályok mellett.

Az egyszerű emberek jelentős része is belemegy a tisztességtelen játékba, és amikor veszít, akkor dühösen a másik játékos ellen fordul.

Az egyszerű emberek jelentős része is aktív tagja a kapzsiságdeterminált, pénzéhes, anyagi igényekre koncentráló világnak, majd amikor ennek árnyoldala sújtja, akkor nem győz siránkozni.

A hitfelvevők, (kölcsönkérők) jelentős része, (legyen az egyszerű ember, vállalkozó, vagy ország-vezető politikus), költekező, felelőtlen, lusta, spórolni nem tudó, a jövővel nem törődő, a pénzügyhöz nem értő ember.

Az ország-vezető politikusok (uralkodók) ráadásul nem saját, de az emberek pénzével játszanak. Alapvetően az elit politikusok (uralkodók) és a gazdag pénzemberek játszmájáról van szó, az emberek (népréteg) többnyire bábok ebben a játszmában.  

Miért engedik, engedték át az uralkodók a pénzügyek kezelését, és miért adósítják el az országot? Nagyon egyszerűen, mert ők nem képesek, (ostobák, felelőtlenek,) az ország pénzét normálisan kezelni, nem képesek spórolni, költekeznek, nem értenek a pénzügyhöz. Átadják a kezelést és így még a korrupciós pénzeket is zsebrevághatják, ha nem adják át a pártjuknak.  Valamint pénzügyi vonalon akarnak, akartak ártani más országoknak, ill. maguknak előnyt kovácsolni, de ehhez pénzes szövetséges kell. A nagytőkés rendszer lényege, hogy a külföldön működő nagytőkés, pénzember hazahozza a külföldön szerzett vagyonát, végül is hazai gazdaságba teszi bele, saját országának használ, a másiknak árt.  Mélyebb ok, pl. az óriási hatalmi és vagyoni különbségek fenntartása, a hatalom és a vagyon szövetsége.

Nem kötelező pl. hitelt felvenni, a zsugori bankár nem kényszerít senkit.

A zsugori bankár spórol, számol, ért a pénzhez, de azért neki is van felelőssége. Mert a zsugori gazdag bankárnak is tudni kell, hogy amit tesz, az enyhén szólva nem egészen kóser, nem Istennek tetsző. Nem tisztességes és gazdaságilag is ártalmas, és nem kicsit, de nagyon. Ha pedig nem tudja, akkor az a baj.

Van egy rosszirányú (már átesett a ló másik oldalára) gazdaságpolitikai irány, mely a homályos „neoliberális” elnevezéssel illethető. Van egy rosszirányú (már átesett a ló másik oldalára) erkölcsalakulási (jogi irány is) irány, mely a homályos „neoliberális” elnevezéssel illethető. A neoliberalizmus és a nagytőke összeköthető. A neoliberalizmus és a zsidóság áttételesen homályosan összeköthető.

Nem csoda hogy a nyugati gazdaság nem növekszik, hiszen az erősforrások végesek, és ebből az erőforrásokból egyre többet vesz vissza a természet, és egyre többet vesznek el a fejlődő országok (Kína, India Brazília, stb.). 

Eddig szólt a megmagyarázható oldala a problémakörnek.

Azért van egy elképesztő oldala is a problémakörnek. (Mindez múlt időben is érvényes.)

Hogyan lehetséges, hogy a bankokat nem az igazságos versenynek megfelelően adóztatatják, miért lehet kevesebb az adójuk?  Sőt időnként miért kell az államoknak (adófizetőknek) kisegíteni a bankokat? Annak ellenére, hogy ezen munka jelentősen improduktív, és a bankvezetők meglehetősen nagy profitot tesznek zsebre.

Hogyan lehetséges ennyi mindent megengedni a bankoknak, pénzembereknek, spekulánsoknak?

Miért játszhatnak az nemzetek pénzével? Miért játszhatnak, tőzsde címen tisztességtelen szerencsejátékot? Miért megengedett a spekuláció?

Hogyan lehetséges ily hatalmas vagyonokra hasznos munka nélkül szert tenni? De ha valaki ellop egy kiló kenyeret, mehet a börtönbe.

Hogyan lehetséges, hogy végső soron a gazdag pénzemberek, megválasztatlan külföldi magánemberek határozzák meg egy ország gazdaságpolitikáját?

Hogyan lehetséges, hogy a nagybankok, a nagy-pénzemberek, a pénzügyi, gazdasági embargó, a pénz elrontásával, a konvertibilitás megvonásával, a bankcsőddel, az államcsőddel tönkre tehetnek egy országot?  Sokszor nem gazdasági teljesítmény, de a pénzügyi rendszer elutasítása miatt jön a bünti. Vagy a pénzügyi tévedések miatt, (szorgalmas lennél, nem számít, óvatlan voltál, már besétáltál a csapdába) jön a feketeleves.

Hogyan lehetséges, hogy az országok, számukra károsan, folyamatosan külföldi hitelt vesznek fel? Sőt folyamatosan eladósodnak.

Hogyan lehetséges, hogy gyakorlatilag mindig csak a hitelfelvevők bűnhődnek, a másik oldal a rosszul, és tisztességtelenül hitelezők sosem? Legalábbis, ha nagybankokról, nagy-pénzemberekről van szó. Mert a kisembereknek tilos az uzsorahitelezés, a pilótajáték, stb..  

Hogyan lehetséges, hogy bankok dúsgazdag pénzemberek a vagyonuk ide-oda rakosgatásával, kivonásával pénzügyi válságokat okozhatnak és okoznak? Olyan pénzügyi válságokat melyek, „ok nélküli” valóságos gazdasági termelési visszaesést okoznak. Hogy lehetséges, hogy a pénzügyi zavarok, a rossz kezelés következtében, termelési (és életszínvonal) válságokat idézzenek elő?

Hogyan lehetséges olyan közgazdaságtan, mely ezen elképesztő dolgokat megpróbálja megmagyarázni? Hogyan lehetséges, hogy mindezt a politikai elit elnézi, sőt segíti? Saját hatalmát és népének életszínvonalát gyengítve, is elnézi. Az életszínvonal-csökkenés, pedig többek között, emberek nyomorát, és nyomor ill. a rossz egészségügy miatt, emberek idő előtti halálát jelenti. 

Hogyan lehetséges mindez? Leginkább úgy hogy az egyik képtelenségből ered a másik képtelenség. De a fő magyarázat, hogy a nyugati hatalmak, az USA, és barátai és mindezek vezetői összességében még mindig egy negyed fokkal jobban járnak, mintha a változtatás nehezebb útját választanák. Leginkább pedig az ilyen Magyarország-típusú országok, népek faragnak rá, de rájuk nem sokan figyelnek. A világ azonban összességében károsul. 

Tehát eme problémakört megközelíthetjük a magyarázhatóság oldaláról és megközelíthetjük a megmagyarázhatatlanság, az elképesztő dolgok oldaláról. Egyébként a magyarázható oldal is kettő szintre tagolódik: az egyik, amelyik hasznosnak, jónak, legalábbis szükségszerűének tartja a rendszert, a helyzetet. A másik szint: nem jó, de nem lehet nála jobb – álláspontot képviseli. (Valójában lehetséges jobb világ.)

Az elképedés szintje pedig a hüledezés szintje: ez nem lehet igaz, ez teljesen érthetetlen.

De összességében ezen pénzügyi rendszer, bakrendszer, hitelezési rendszer, nagyon nincs rendben.

A megoldás a politikai ország-vezetések összefogásával, egy nemzetközi szövetségben történő a pénzügyi rendszer, bankrendszer, hitelezési rendszer alapvető megváltoztatása. Ezzel együtt a nagytőkés rendszer megváltoztatása. Végső soron a teljes rendszer megújításra lenne szükség.

A jelenkori Izrael állam problémája.

Ha nem tudsz dönteni az igazságban, vedd elő az empátia módszerét, éld bele magad az egyének helyzetébe. Mi is ezt tesszük.

Az egyik oldalon van egy ember (sok ember), aki egy szétszóródott, üldözött népben él, benne nem alaptalanul merül fel: kellene egy haza, ahol mi zsidók otthon, vagyunk, ahol egyesülni tudunk, ahol biztosan nincs, nem lesz üldöztetés, ahol meg tudjuk védeni magunk. Garantáltan meg kell védeni magunk többek között az olyan népirtásoktól, mint amit második világháborúban szenvedtünk, és ez csak a saját hazában garantált. De hiszen  volt nekünk egy őshazánk, szentföldünk, ahonnan minket elűztek, az pont alkalmas lenne.  Mások pedig tovább nem vádaskodhatnának, milyen nép ez, aki nem tud hazát szerezni magának. Egyébként a történelem során állandóan azt vágták a fejünkhöz: miért nem mennek már vissza Palesztinába. Hát most visszajöttünk.

Nyilván az ilyen ember (emberek), nem alaptalanul igazságtalannak tartja, ha nem teljesül az igénye.

A másik oldalon van egy ember (sok ember) aki él valamely hazában pl. Franciaországban, Hollandiában, Magyarországon, Palesztinában, bárhol, és azt veszi észre, hogy egyre több idegen jön a hazájába. De ez még nem is lenne baj, de egyszer csak azt veszi észre, hogy az egyik idegen nép, mások segítségével fokozatosan átveszi az irányítást, fegyverkezik, erőszakoskodik, terjeszkedik. És végül azon helyzet tárul elé, hogy azon hazában, melyben az ősei éltek már kétezer éve, amibe a népe otthon volt, ahol ők irányítottak, ez a föld, ez haza már nem az övé. Sokmillió idegen ember él már ott.  Másodrangú kiszolgáltatott lakos lett.  Szinte megszállt, leigázott nép tagja lett, elvették hazáját.

Nyilván az ilyen ember (emberek) nem alaptalanul igazságtalannak tartja a helyzetét.

És ha két igazságtalanságot összehasonlítjuk, akkor ezen utóbbi ember, emberek (másik oldal) igazságtalansága nagyságrenddel nagyobb, mint az előző ember, emberek igazságtalansága. Vagyis az elemi igazság a palesztin nép mellett van.

Ugyanakkor ebben az „ősi új hazában” van vagy ötmillió ártatlan zsidó ember, akit szinte betereltek ebbe a csapdahelyzetbe. (Azért nem az összes zsidó ártatlan.) Mert a jelen helyzet senkinek sem, jó a zsidóknak sem jó, a világnak sem jó, de a palesztinoknak, ill. araboknak a legrosszabb.

A világnak nem jó, és ezért zsidó probléma, mert az okozója mégis a zsidó vezetés, ill. a zsidóság jelentős része részt vett benne.

Mi lenne, ha elfogadnánk ezen elvet, minden népnek joga van az őshazájába élni. Ill. ez paralel azzal, hogy mindenki menjen az őshazájába. Nyilvánvalóan borzalmas állapotok alakulnának ki.

De a jelen helyzetben már az sem lenne jó megoldás, hogy akkor a zsidók (7 millió zsidó) menjenek innen Palesztinából máshová. 

Mégis hogyan lehetne megoldani, a zsidó emberek igazságtalanságát. Még az sem kizárt, hogy olyan hazát is lehetne nekik találni, amit nem kellene elvenni másoktól, szívesen adnák nekik. Azonban a megoldás a jó nemzetiségi politikában, az autonómiákban ill. a nemzetközi garantált jogban keresendő.

   Be kell ismerni az izraeli helyzet, most a XXI. században egy fekélyes seb az emberiség testén. Ez kisugárzik, megbetegíti az emberiséget, de az arab térséget mindenképpen. Sajnos most már a gyógyítás is rendkívül nehéz. Ez, a visszahódításnak nevezett, hódítás, borzasztó ötlet volt, elismerve hogy utólag könnyű okosnak lenni. Ideje lenne elismerni: ez egy csapdahelyzet, már a visszacsinálásra sincs lehetőség.  Talán ezt a visszahódítást meg lehetett tenni a középkorban, de semmiképpen a XXI. században.

A következők kapcsolódnak és erősítik, bonyolítják a problémát.

A konfliktus (zsidó-palesztin) fokozatos elfajulása, azon tekintetben, hogy növekszik az ellenségeskedés. A kölcsönös okú elfajulás nem kérdés, de az kérdés, hogy ki volt ebben a kezdeményező és a domináns, aki nagyobbakat ütött vissza.

A konfliktus (zsidó-palesztin) kacsolódik, ill. felerősít egy másik nagyobb konfliktust, az arab világ, iszlám világ és az USA, nyugati világ konfliktusát. Mely konfliktus szintén inkább erősödik, mintsem csendesedik. A USA vezetése, USA nagytőkések, de az európaiak is ilyesmikre hivatkoznak, béke, demokrácia, jogállam. De valójában legalább annyira szítják a tüzet, mint amennyire oltják. Sokkal inkább a térség és a térség olajának felügyelete áll a háttérben. Az iraki háború, a világtörténelem egyik legaljasabb háborúja volt. Most, 10 évi háború, rombolás, öldöklés, szenvedés után mi a helyzet Irakban?  Rosszabb, mint a háború előtt. Általában úgy állítják be helyzetet, hogy van a szinte tökéletes nyugati demokrácia, és vannak ezek a szerencséetlen népek, melyek nem érettek a demokráciára. De ezt a vádat Magyarországgal kapcsolatban is gyakran hallani. Csakhogy ez a beállítás több szempontból büdös. És eszünkbe juthat ezzel kapcsolatban a rendszerváltás. A rendszerváltásban csak az ország fele bízott, a másik fele szkeptikus volt. És akik bíztak azok zöme, viszont csalódott.

A demokráciában egyre több embernek kellene alkalmasnak lenni, de ehelyett egyre kevesebben alkalmasak, legalábbis nő a csalódottak száma. 

Tehát ha magunkkal szemben kétségesnek vesszük e teóriát (a szinte tökéletes rendszer, kontra, éretlen nép), akkor az arab világ vonatkozásában is kételkedhetünk. Ha olyan kiváló „demokratikus” világ, akkor miért nem próbálják meg követni? Nyomós okai vannak, hogy az arab világ (az emberek sokaságával együtt) nemhogy követni akarja, de kifejezetten aljas, sunyi, kapzsi világnak tartja ezt a „tökéletes” nyugatot. Ahol többek között egy ilyen sunyi embereket kizsigerelő pénzügyi rendszer van. Az arab térségben nemcsak a palesztin-zsidó háború zajlik.

A probléma magva, hogy az un. fejlett világ, egyáltalán nem követendő példakép, de inkább elkerülendő, visszataszító rendszer .A fejlődő világ, főleg az arab világ mindenképpen ilyennek látja. Elkerülendő, visszataszító (aljas, kapzsi) rendszer, pl. az igazságtalan háborúk, a direkt és a közvetett kizsákmányolás miatt, pl. bank és pénzrendszer miatt.

Visszatérve, eme nagyobb konfliktus része, sőt gócpontja a zsidó-palesztin konfliktus. Háborús, sőt világháborús gócpont, ez az 50 éves háború. A kilátások szerint lesz ez még 100 is. Már említettük, az araboknak rossz, de senkinek sem jó. Minket pl. magyarokat, hogy érint. Mondjuk úgy, hogy amikor pénzügyi válság van, vagy olajár-emelkedés van, akkor abban az is benne van, hogy ez a háború meglehetősen költséges. Tehát van zsidó probléma.

A korlátolt rasszisták (a rasszisták csak korlátoltak lehetnek) még mindig azt hajtogatják: zsidók takarodjatok Palesztinába, Nem veszik észre, hogy pont az a baj, hogy ott vannak.

Újra zsidó szemszögből:

A világ egyik része azt kiabálja: zsidók takarodjatok Izraelbe, és ez alatt nemcsak az igazi zsidókat értik, hanem akiket zsidóknak tartanak. A világ egy másik része azt kiabálja: zsidók takarodjatok Izraelből. Megint ide-oda zavarnának minket. Még mindig egy ellenséges világgal állunk szembe. Jobb, ha mi irányítjuk a dolgokat.  Jobb, ha a mi kezünkben van a pénzügyi, gazdasági irányítás, és ezzel a hatalom is.

A megoldás.

Mondanom sem kell: rendszerváltásra van szükség. De miből is áll ez, többek között?

Kétségtelenül valahogy meg kell oldani a világ természeti kincseinek igazságos elosztását.

Egy követhető, szimpatikus, jól működő rendszert (népréteg részt vesz a döntésekben, társadalomtudományos igazságok oktatása, normális bank és pénzügyi rendszer, optimális hitelezés, stb.) kellene kialakítani.

A háborúk, konfliktusok, beleértve nemzetiségi, kisebbségi konfliktusok megoldását közelítsük meg az ideális jövőről gondolkodva.

Népek nemzetek, fennmaradhatnak úgy is, ha autonóm tartományokra osztódnak.

Pl. Izrael térsége a, b, c autonóm zsidó tartományra, és d, e, f, autonóm palesztin tartományra tagolódik. Az autonóm tartományok békés egymás mellett élését, pedig egy erős, demokratikus, világszövetség (törvények alapján) felügyeli. Barátságos verseny lehet, az ellenségeskedés, leigázás tilos. És ez nemcsak Izraelre érvényes.

Ugyanakkor a zsidó probléma más oldalról, a kirekesztés, a kívülálló összetartás, a fanatizmus, a zavaros etnikum-meghatározás, a viszonylagos értelmiségi túlsúly, a jelen kapitalista rendszer, mindezek összekapcsolódó keverékéből adódó probléma. Egyébként a zsidóság, ahogy a többi nép sem, nem különleges. 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: 2.Értekezés a zsidóságról, folytatás.
Borzasztó apa - © 2008 - 2024 - demokracia-lejaratas.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat